2016. október 16., vasárnap

Novella:- James Rodríguez

Sziasztok! Bár kissé későn, de itt vagyok. Nos, ez a novella, amit ma hoztam nektek igazán nagyon régen íródott, éppen egy kemény időszakon mentem át és jólesett kiírni magamból a dolgokat. Bár kissé hihetetlen, sőt  a valósághoz tényleg semmi köze, mert képtelen vagyok elhinni, hogy valaki így bedőljön az ilyesminek, de hát azt hiszem most ez megvolt engedve. :) Fogadjátok szeretettel és bár nem éppen abban a minőségben íródott, amelyet magamtól elvárok, de mielőtt jön a Map mindenképp szeretem volna egy novellát feltenni. Titania kedvért választottam Őt főszereplőnek, mivel "különleges" helyet foglal el a szívében ez a bizonyos focista.
Utólag is nagyon szépen köszönöm Noeminek itt is a fejlécet, meseszép lett! Puszi csajszi! 

Nem is szaporítom a szót, jöjjön hát:





Vörös rúzs


           


Égette a hátát az a bizonyos tekintet, amely már belépése óta figyelemmel kísérte. Zavarba volt, pedig új élete első lépéseként ezt győzte le. Utálta, hogy nem tudott minden pillanatban uralkodni magán, hogy nem volt képes minden helyzetben a saját jólétét nézni. Önző akart lenni csak magára gondolni és elengedni a múltat, amely visszahúzta őt. Nem akart azokra a dolgokra gondolni, amelyek idáig vezeték, csak akart végre egy olyan napot és estét, amikor ő van előnyben és nem a problémák. Ezért vette  fel a tűzpiros ruhát, amely alig takart valamit a testéből, hosszú combjai a felhasított résznek köszönhetően minden egyes lépésnél megmutatkoztak így a képzelődésnek nem maradt helye. Lábait olyan magassarkúba bújtatta, hogy még tapasztalata ellenére is odafigyelt minden lépésnél.
Szerette, ha megnézték, ha elismerően bólintottak felé. Hiú volt? Lehet. De legalább ez az egy boldogságot vitt az életébe. Érezte, amint a ruha kellemesen megpihen a combján miután kikérte a következő italát. Észrevétlenül nyomkodta fekete telefonja képernyőjét arra a bizonyos üzenetre várva. De az nem akart jönni, már két hónapja folyamatosan csak várt, hátha újra érezheti, azt amit a legelején. Helyette Hazel neve bukkant fel, mintha megérezte volna mikor kell üzennie. Nem válaszolt, úgy érezte várnia kell, hiszen a lány is sokszor megvárakoztatta. Belekortyolt az előtte lévő italba, amelyet már újratöltöttek. Az ital, amint elérte a célját bátorságot adott a lánynak. Olyat, amelyet rég nem érzett már, olyat amelyre szüksége volt, hogy kikapcsoljon. Elöntötte az ereit és végre egyenesen abba a bizonyos tekintetbe nézett bele. Ismerős volt neki a férfi, de nem tudta megmondani honnan. Lehet a bódultság miatt, lehet csak hasonlított valakire, de nem érdekelte. Azok a barna szemek, amelyek sötétebbek voltak a legöregebb whiskeynél fogva tartották. Önkéntelenül húzta mosolyra ajkait, amelyek a legvörösebb színben pompáztak. Tetszett neki a férfi és tudta, hogy ő is neki. Ismerte a csábítás összes titkát, de életében csak egyszer alkalmazta, amikor azt hitte találkozott élete szerelmével. Tévedett és most már kiakarta próbálni mennyire válik be, ha a külsőségre figyel.
Nem érdekelte ki a férfi, hogy mit történt vele, hogyan keveredett pont ide. El akarta csábítani és vele akarta tölteni az éjszakát, kötöttségek nélkül másnap minden megbánás nélkül hazamenni megtanulva, hogy milyen érzés a másik oldalon lenni, amikor semmi és senki nem számít. Továbbra is mosolygott, azonban tekintetét elválasztotta a férfiétől és inkább újabb korttyal égette a torkát. Magabiztosnak akarta magát érezni, ezért lassan mindenkit alaposan végignézett a teremben, hiszen a férfi minden mozdulatát követte.
Mivel elérkezettnek látta az időt, kifizette az italai árát felállt és pontosan úgy időzített, hogy mindenét alaposan megtudja figyelni a fekete hajú öltönyös férfi. Kifelé menet komoran bámulta miután az aprót bólintott tudta, hogy valamit jól teljesített hiszen az intett a pincérnek és a mellette helyet foglaló férfival búcsúzásképpen kezet rázott. A nő tudta, hogy minden nagyon túlságosan hamar történik és talán valami nagyon rosszba sodorja, de akarta, ezt a tapasztalatot. Előkereste a kocsikulcsát, miután kilépett a hideg éjszakai városba, de mire felnézett a férfi, akinek gyerekes arcvonásai csak most tűntek fel, már előtte állt.
- Arra semmi szükség nem lesz! – mormolta majd minden szó nélkül a nő ajkaira tapasztotta a sajátját. Egyáltalán nem tudta, honnan jönnek ezek az érzések, de tetszettek neki így minden visszakozás nélkül viszonozta a csókot.
- Egy szót se, kötöttségek nélkül! – szólította fel miután kifulladva elváltak egymástól. A párja beleegyezően bólintott majd elkapta a kezét és saját autója felé kezdte el húzni. Egyetlen  szót sem szóltak egymáshoz egész úton, de a kissé bódult Tianna alaposan megfigyelt mindent. A kocsi iszonyat drága volt még ő sem lett volna képes kifizetni pedig nem volt szegény. Madrid egyik feltörekvő modellje lévén éppen eleget kereset, ahhoz, hogy a felsőbb rétegbe kalauzolja. A kocsi bőrülésébe belesüppedt és tudta, amint mégtöbb fotózásra felkérik vesz magának egy ilyen gyönyörűséget. Izgatni akarta a férfi fantáziáját szóval, amennyire csak képes volt észrevétlenül de félrehúzta a ruha alsó részét, hogy minél többet mutasson napcsókolta lábaiból.
Hamarosan egy fehér épület előtt álltak meg, amelyen csupa nagybetűvel hirdette, hogy egy öt csillagos hotelbe érkeztek. Egyáltalán nem bánta, hogy nem a lakására vitte, mert semmit nem akart megtudni a férfiról még a nevét sem, nem akarta, hogy mindenféle bűntudata legyen, ha kiderül, hogy házas vagy valamilyen piszkos ügye van. Így csak egy tökéletes este emléke marad, amely idővel talán elfelejtődik, de addig kellemes bizsergést nyújt az alkohol helyett. Mosolyogva nyújtotta a kezét, amikor a férfi kinyitotta előtte az ajtót és apró bizsergő érzés kerítette hatalmába mikor szorosan összekulcsolták a kezeiket. Jólesően fogadta, amit a férfi adott. Kicsit nyugtalanul érezte magát, amikor arra várt, hogy a partnere elintézzen mindent, mert tudta, hogy az este igazi megpróbáltatása most fog kezdődni. Vajon képes lesz valaki olyannal lefeküdni, aki semmit sem jelent neki? Azonban, ha nem használja ki a lehetőséget bánni fogja. Nem akarta, hogy holnap vagy a jövőben bánja mindezeket, úgyhogy megpróbálta elhessegetni ezeket az érzéseket és inkább a férfira összpontosította a figyelmét, aki a egy bejövő hívást nyomott ki. Újból megragadta a piros ruhás nő kezét és a lift felé kezdte húzni, amely tökéletes arany kövekkel volt kirakva.
Minden meseszép volt és tükrözte, hogy tényleg csak azok engedhetik meg magunknak az itteni szobákat, akik képesek mélyen belenyúlni a zsebeikbe. A legapróbb dolog is a pompáról árulkodott hiszen a szobákban  a legnagyobb modernség uralkodott. Azonban nem volt ideje szét nézni, mert a férfi akkora hévvel támadta le, hogy az egyensúlya  cserben hagyta. De nem bánta, mert végre érezte, hogy valakinek, mégha csak ebben a pillanatban is, de ő a legfontosabb. Érezte a férfi vágyát és nem titkolta a sajátját sem. Átadta magát teljesen az érzéseknek. Felszabadult a férfitól és ebben a pillanatban akkora hálát érzett, hogy képtelen lett volna szavakba önteni. Legszívesebben elsírta volna magát, mert képes volt elengedni az összes fájdalmát és érezni teljesen, azt amit kap. Nem érezte magát nyomorultnak, megbántottnak csak kívánatosnak.
Ruhája a padlón végezték, kistáskával együtt később fehérneműje is éppen ott landolt csakúgy, mint a férfié. Órákon keresztül egymással voltak elfoglalva, minden határ és kötöttség nélkül. Később, amikor az álmok mezejére lépett a feketehajú, a nő hálás csókot lehelt a dús ajkakra, majd a fürdőszobába indult. Lezuhanyozott hiszen tudta, hogy még sokáig nem lesz ébren ezek után a társa, mert ő is álomba tudott volna merülni. Összeszedte a maradék erejét, kiélvezte a helyzetet visszabújt az ágyba. Engedett magának fél óra pihenést és elveszett a szorosan ölelő karok között. De miután telefonja rezgésbe kezdett a táskájába észbekapott, nem akart reggel itt lenni, hogy kínosan elvállaljanak és az egész tönkremenjen, úgyhogy felkapta magára a piros ruhát, eligazította, hogy ne tudja senki megszólni majd felkapta a táskáját és az ággyal szemben lévő tükörhöz sétált, ahová a vörös rúzsával a következőket írta:
„Köszönök mindent! A Vörös rúzs legyen az emlékeztető!”
Majd az éjjeliszekrényre tette le az említett rúzst, utoljára megcsókolta a férfit és hangtalanul elhagyta a szobát. A bejárati ajtót kinyitva kilépett a már napsütötte utcára és boldogan nézett bele a reggeli napba, mert tudta, hogy élete egy teljesen új szakaszát kezdi el immár megbékélve és elengedve a múltat.  A férfi semmit sem észlelt az egészből, tovább aludta az igazak álmát, de mikor felébredt elolvasta az üzenetet tudta, hogy érdemes volt odamenni, ahhoz a nőhöz, aki a pillantásával elvette az eszét. Nem akart kötöttséget, a nő sem akart és neki ez nagyon megfelelt. Ismeretlen volt, jó volt, egészen kiemelte a megszokott focista életéből. Mélyen a zsebébe csúsztatta a kis fekete dobozt, amellyel az üzenetet írták és elindult az edzőközpont felé, hogy teljesítse az aznapi feladatát. Szüksége volt a nőre tegnap és tudta, hogy bár nem látja újra, mégis valami olyat adott, ami miatt köszönettel tartozik neki, mert James Rodríguez új élete nem alakult eddig valami fényesen Madridban.
Elhaladt egy újságos mellett, de szerencséjére ma reggel nem állt meg az autójával, hogy megvegye a kedvenc lapját, hiszen épp az esti piros ruhás nő szerepelt a címlapon.


1 megjegyzés:

  1. Sziia szívem ♥ ♥

    Megígértem, hogy ha lesz normális módom rá akkor írok megjegyzást itt is, mert aműgy tudod a véleményem, mondtam is, még annó, hogy imádom, még akkor is ha a tengerifej Hameszről van benne szó.
    Nem akarom itt vitatni a számomra kifogásolható dolgokat a külsején, bár mostmár kezdem bírni :D és hazudnék ha azt mondanám, hogy a novellának ebben nem volt szerepe. Fűű most eszembe jutott amikor a hidegbe mentünk az újságárushoz pénteken kettőkor, és Fornettit zabbantottunk és néztük a KS legűjabb számát, és mindig kritizáltuk azt aki épp benne volt de nem szerettük. Azok a péntek délütánok azért hiányoznak. * Nosztalgikusan felsóhajt mert hiánzyik a legjobb barija*
    A novella egyábként tökéletes lett, és James az James, de ez a tény se rontott semmit azon, hogy oda meg vissza vagyok érte. Mármint a novelláért, meg az írói tehetségedért. Na de nem akarok itt átmenni szenhtimentálisba, majd Facebookon ezt kifejtem, stóval csak annyi, hogy nagyon nagyon várom a követlező írást akármi is legyen az.
    Imádlaak ♥ ♥

    VálaszTörlés