Sziasztok!
Jogosan kérdezhetné bárki, hogy mégis mi a jó fene történt velem, ugyanis a legutóbbi bejegyzésemben éppen arról fecsegtem, hogy hamarosan visszatérek minden a legnagyobb rendben és egyéb formaságok. Azóta pedig rengeteg minden változott.... nem jó értelemben. Most pedig erről szeretnék nektek kicsit beszélni, merthát ismételhetném magam, hogy nagyon magánjellegű, de akkor nem értenétek meg, hogy miért tűntem el annyi ideig, se szó se beszéd ....egy árva hang nélkül. Meg hát ez az én blogom, ami elvileg arról szól, hogy ne csak a történeteimet ismerjétek meg, hanem engem is, mert bár askon válaszolok, de azt meg nem mindenki olvassa.
Nos, miután bejelentettem a nagy visszatérésemet az történt, hogy elment minden kedvem az írástól, nem volt ihletem, soknak tartottam a három blogot, ezért ismételten minden írásomat kizárólag ezen a blogon olvashatjátok. Nemsokkal később 3 olyan személyt vesztettem el, aki fontos szerepet játszott a mindennapjaimban. 2-en egymást követő napon távoztak el közülünk szóval elképzelhetetik mennyire megviselt és a harmadik személy pedig olyan hirtelenséggel távozott, hogy felfogni se voltunk képesek, ugyanis kész tragédia volt. Nem mondom, hogy mindegy ne beszéljünk róla, de nem szeretném részletezni. Szóval kb. mire észhez tértem eljött már a május- június a vizsgák hónapjai leginkább erre koncentráltam és, hogy legyen meg sikeresen az első évem, ha már ennyit szenvedtem vele. Na, de az eltelt időszakban megmakacsoltam magam, egyedül éreztem magam olyannyira, hogy egy ideig képtelen voltam bárkivel is beszélni, Titania napokig zaklatott, mert egy üzenetre sem voltam képes visszaírni. Sajnáltattam magam, bezárkóztam, nem éreztem, hogy bárki is megértene, mert nem tudom miért....túl sok volt minden, ami 2016-ban történt. Aztán ráébredtem pár dologra, pár embert ki kellett zárnom az életemből, máshogy viszonyulni a dolgokhoz, új dolgokba belevágni. Szóval eljött az idő, hogy újítsak. Hosszas napok, hetek után átalakítottam a szobámat, teljes egészében, a régi holmik, amelyek annyi éven át velem voltak a kukába kerültek és a helyükbe teljesen újak jöttek. Szóval az első lépések sikeresek voltak, az új bútorok, dekorációk, ágy.... ténylegesen minden elindítottak egy teljesen másik úton. Magabiztosabb lettem, tartok valamerre, de még mindig nem az igazi.... ne kérdezzétek, nem tudom miért. Talán még nem állok teljesen készen még mindig bennem van, hogy néha magam vagyok a világ ellen. Lehet hülyeség, de így van. Nehéz minden apróságon túl tenni magad, főleg ha az mind egyszerre zúdul a fejedre és nem a megfelelő személyek vannak az életedbe.
Mindenesetre túl vagyok az első évemen, az első hónapos gyakorlatomon, sikeresen átdekoráltam a szobám, végre kaptam egy új háziállatot (bár szegény mivel még nagyon pici eléggé butácska, de hát kinövi idővel) valamint sikeresen teljesítettem, azt a 2 hetet, amit alig vártam, hogy teljen el. Pár embernek nagyon köszönöm, hogy segített, mégha akaratlanul is tette.
A terveimről pedig csak annyit, hogy összevonnom újra a blogot, felteszek nemsokára olyan novellákat, amelyek már nagyon régóta porosodnak a gépemen és hát megelégedve nem vagyok velük, de addig is legyen mit olvasni. Történetileg pedig a MAP fog előtérbe kerülni immára sokadjára újragondolva, a BIL kicsit szünetel, a novellák pedig időközönként fognak érkezni. Az e-mailekre, kommentekre, chatbeli kérdésekre hamarosan válaszolok. Ami a blog kinézetét illeti rajta vagyok az ügyön és ezúton is szeretném megkérni, hogy aki kicsi késztetést érez és szívesen vállalná, hogy segít nekem egy csodaszép desinget vagy akár fejlécet varázsolni az írjon már bárhol, mert nagy segítség lenne, hálám pedig üldözné. (Ez lehet csúnya, de szeretném széppé, újjá tenni a blogot)
Nos, egyenlőre ennyi, ha van valami mindenképpen írok, addig is változni fog a blog szóval lehet pár napig nem lesz elérhető, ne ijedjetek meg. Akkor vágjunk is bele a dolgokba, ha már blog, focisták nélkül nem tudok meglenni.
Mindenkit puszilok! Köszönöm, ha még itt maradtatok.
