2015. augusztus 6., csütörtök

Novella: André Schürrle: - Győzelem és áldozat

Sziasztok!


Meghoztam az ígért André Schürrle novellát, amiről nagyon fontos tudni, hogy már körülbelül egy éve porosodik a laptopom, ezért is kérek mindenkit, hogy az esetleges hibákat nézzétek el, hiszen nem volt valami sok időm átnézni. Elég rövidecske és még annó Titaniának írtam, mert akkor kezdtem megszerettetni velük a németeket. :) 
Ja, igen fontos még tudni, hogy a Világbajnokság döntőjéről szól és elég sok változtatás van benne, tehát nem követi tökéletesen az eseményeket. Igazából az első évfordulón akartam feltenni, de közbejöttek a dolgok, de azért remélem elnyeri ígyis a tetszéseteket. 
Nos, sikerült szerencsére a felvételim, de a vártnál jóval hamarabb kezdődik az egyetem, ezért nem tudok pontos időpontot mondani, hogy mikor jön a következő novella illetve rész, de az oldalsávba minden ki van/lesz téve. Remélem megértitek, hiszen ez a nyaram továbbra is tanulásból áll, amit én rühellek a legjobban. Élvezzétek a hátramaradt időt és kellemes pihenést, nyaralást, tanulást stb. kívánok. 
U.I. A kommentekre és a mailekre válaszoltam, voltam egy kis megjegyzéskörúton is, de még nem jutottam el a végéig.
Rúzsos puszi mindenkinek! :) 

 Győzelem és áldozat



Összekulcsolt ujjakkal álltam és néztem a többi focistabarátnő felé, akik hasonlóképpen vezeték le a feszültségüket. Mutatóujjamat a fogam közé vettem, annyira izgultam a pályán lévő válogatott csapatért. Iszonyú kemény hónapokon vannak túl, aminek eredménye ma este meg kell, hogy legyen. Egyszerűen nem érhet véget úgy az egész, hogy nem győztesként térnek haza.
Fehér mez pólómat milliószor simítottam már le a mai nap folyamán, de újra megteszem, mert izzadt tenyeremnek jólesik az anyag érintése. Később visszatér a toporzékolás is, amely önkéntelenül tör elő lábaimból. A hasam mégnagyobb görcsbe rándul, amikor látom, hogy Basti ellen újabb szabálytalanságot követnek el. Nem akarom elhinni, hogy ez a focista, hogy bírja még erővel, hisz annyi szerencsétlenség történt vele az utóbbi percekben, hogy ilyenkor az lenne a normális, ha lecserélnék. De nem, hajt tovább egyenesen előre megmutatva, hogy a németek valóban küzdenek és harcolnak azért a kupáért, amely megilleti őket.
 Félve pillantok a mellettem álló Lenara, aki szintén görcsösen kapaszkodik kedvese mezébe. Apró halvány mosolyt eresztünk meg egymás felé, ezzel bíztatva a másikat, hogy még van remény. Féltünk természetesen, hisz nem könnyen hevernék ki a fiúk, ha az álmuk nem válna valóra főleg úgy, hogy a régiek közül sokan távoznak. Szólásra nyitottam a számat, de egyetlen hang sem jött ki rajta és Lena már újból a pályát pásztázta. Figyelmemet újból a meccs kötötte le ugyanis a fiúk, újból támadni készültek, de az a gól csak nem akart jönni. Sokadjára vonta magára a pillantásomat a szerelmem, aki teljes odaadással minden erejét felhasználva rótta a köröket, hogy végre labdához jusson.
 A mostanra korántsem fehér meze szorosan tapadt az izzadtságtól nedves testére ezzel is hangsúlyozva, hogy mennyire motivált. Széles hátán a kilences számot minden egyes alkalommal, amikor meglátom, mélyen megrendít és elönt az a szokásos bizsergető melegség. Minden porcikámmal szeretem a csatáromat, aki annyiszor bizonyította az évek alatt, hogy van miért küzdenünk. Voltak problémáink nem is egy, de átvészeltük őket és tudom, ha nem Andréval tettem volna, már rég nem az lennék, aki ma vagyok. Ő segített a nehéz napjaimon, minden egyes percben mellettem volt és általa jobb ember lettem, általa önmagam lehetek. Két éve és nyolc hónapja élek őszintén, mert akkor kezdtünk el komolyan foglalkozni a kapcsolatunkkal, azóta elválaszthatatlanok vagyunk. Soha egyikőnk sem nézett ferde szemmel egy másik nőre illetve férfira. Számunkra megszűnt mindenki, amikor megláttuk egymást a stadionban. Fotósként kerültem a Chelsea-hez, amely nagy álmom volt főleg, hogy sikerült  sportfotósként elhelyezkednem és bár eleinte nehezen indult a munka miatt a kapcsolatunk, de mára ebben is kiegészítjük egymást.
Szőke haja, amelyen annyit gúnyolódok meglebben miközben szaporázza lábait, hogy segíthesse társait. Legszívesebben beszaladnék a pályára a tömeg ellenére is és biztató csókot lehelnék a szájára, mert látom a vonásaiban, hogy kezd úrrá lenni rajta a csalódottság. Tökéletesen megértem, hogy miért érez így, hisz ez nem egy átlagos meccs itt történelmet írhat a csapat. A szám, a kiszáradás szélén állt, a torkom már régóta jelzi, hogy holnap iszonyatosan fog fájni, de nem hagytam abba kiabálva skandáltam a többiekkel a biztató szavakat miközben nem vettem le a szememet a kékszemű pudingomról. Újra beletörölöm a tenyeremet a fehér pólóba, de nem érek rá azzal foglalkozni,, hogy rajtam kívül szinte mindegyik barátnő tökéletesen fest. Az én hajam zilált, apró göndör hajszálak hullnak az arcomba, amelyeket idegesen seperek félre miközben tovább skandálom a biztató szavakat. Izgatottságom a tetőfokra hág, amikor a fiatal Mario Götze gyorsan megiramodik előre, mikor látja, hogy a szőkeségem labdához jut.
 Minden egyetlen pillanat alatt játszódik le, az egész stadion feszülten néz a lelátóról. Egy gyönyörű passz következtében, amelyet a szerelemem add Götze bevágja a labdát a hálóba esélyt sem adva az argentin kapusnak a védésre. Egyszerre lélegez fel minden német szurkoló míg a játékosok góljukat ünneplik. Az argentinok csalódottan, de annál jobban ösztönözve akarnak tovább játszani, miközben szurkolótáborúk néhol bosszúsan, néhol mérhetetlenül idegesen kiabálnak mindenféle szörnyűséget. Figyelmen kívül hagyom ezeket az alpáriságokat. Felemelő érzés, hogy a 112. percben elérték azt, hogy egy ország lélegezzen fel és könnyebbüljön meg, mert végre hosszú építkezések után, de meglett az a hőn áhított trófea.
Az idő ezek után mintha szállna, az ellenfélnek már esélye sincs az egyenlítésre hiába szerez be egy újabb sérülést Basti és Müller, nem tudják megállítani őket. A bíró sípszója után az egész stadion megőrül, mintha kitört volna a harmadik világháború fülsiketítő ordibálásba kezdenek. A fiúk egyenlőre még képtelenek felfogni, hogy megnyerték a 2014-es Világbajnokságot van, aki lefagyva áll van, aki elterül a pályán, de a legtöbben ölelkezni kezdenek. Elvétve ugyan, de az argentinok kezet ráznak a most már világbajnokokkal majd csalódottan verődnek kisebb csoportokban a zöld pályán. Nem érzek sajnálatot irántuk, mert elnyomja az öröm hisz életem értelmének teljesült a leghőbb vágya és hozzájárult a sikerhez. Az elmúlt hosszú percek feszültsége pillanatok alatt távozok a testemből, felváltja a boldogság és óriási mosolyt varázsolok az arcomra. Többen összeölelkeznek, mint például Mandy, Jessica és Lena, de nem állok készen csatlakozni hozzájuk pedig nemsokára jelenésünk van, hisz elsőként szeretnénk gratulálni a fiúknak. Most kizárólag csak bámulni tudom őket és vadul integetni, amikor André felnéz azokkal az óceánkék szemeivel. Csókot dobok neki viszonzásul egy vigyorral ajándékoz meg majd csatlakozik újból a csapathoz. Átadásra kerülnek az érmék mindenkit megjutalmaznak köztük az argentin válogatott is bezsebeli az ezüstérmet, ami szintén nagy dicsőség, Lionel Messi megkapja az aranylabdát bár az arcán látszik, hogy mennyire nem tud neki most örülni. Ezután következnek a fiúk sorban mindenki megkapja a győzelemért járó aranyérmet, Manu az aranykesztyűt is hazaviheti majd ezután érkezik a kupa, amit a magasba lóbálva mutogatnak. A stadionban mindenki megőrülni látszik, gondolom egész éjszaka csak ünnepelni fognak, az utcák tele lesznek szurkolókkal, akik lerészegedve barátkoznak majd.
Zöld utat kapunk a pálya felé én meg előrefurakodva rohanok a kilences karjaiba. Megszaporázom a lépteim, közben arrébb taszítom a gólszerző barátnőjét és áldom magam, hogy sarut húztam a lábaimra. Egyre közelebb érve a csatáromhoz, nyújtom előre karjaimat miközben ő mosolyogva néz. Hatalmas erővel csapódok a karjaiba, de egyikőnk sem törődik vele, hogy megtántorodunk miközben az egyensúlyunkat próbáljuk visszaállítani. Lábaimat szorosan kulcsolom a dereka köré és csókot nyomok ajkaira, amelyek olyan nagyon hiányoztak az elmúlt napokban. Csillogó szemekkel néz rám, miközben apró puszikat nyom a nyakamra.
- Sikerült, baby végre teljesült az álmom!- fonja erősebben karjait a combomra, miközben még mindig ugyanúgy állunk.
- Mondtam, hogy sikerülni fog, nem? Gratulálok Szőkém! – csókolom meg mélyen, egyáltalán nem érdekelve, hogy több kamera minket vesz. Levegőhiány miatt válunk el egymástól, de mindketten úgy nézünk egymásra, mint, akik soha többet nem akarnak elválni pedig pontosan tudjuk jól, hogy nemsokára újból el kell búcsúznunk, hisz ő a csapattal ünnepel az elkövetkezendő napokban.
- Köszönök neked mindent és ígérem kárpótolni foglak, már nagyon hiányoztál. – suttogja rekedten a fülembe az érzéki szavakat én meg erőset csípek a karjába, mert a pirulásomat bizonyára többen is látták.
- Te is hiányoztál már nekem. – suttogom vissza, majd felbátorodva belecsípek a fenekébe, amikor a kamerák kis időt hagyva nekünk továbbállnak. – Büszke vagyok rád és  mégegyszer gratulálok Hősöm!- kacsintok rá és újból elveszek a csókjába.

1 megjegyzés:

  1. Sziaaaa :D

    VP *-*
    Na szóval imádtam, már akkor is szerelem volt elsó látásra ez a novella amikor a buszmegállóban olvastam reggel kilenckor mert haza kellett menjek a suliból :D
    Emlékszem ott vigyorogtam mint egy idegbeteg, mert Vp és mert ledózeroltam AK-t és mert tényleg ugyanúgy nem érdekelt volna, hogy hogyan festek a VB döntőn. :D
    És ott van a Puding megnevezés is *-*
    Ahhj, imádom!
    Akkor is egész úton azt olvastam, most is háromszor olvastam el.
    Kicsi Vp-m *-*
    Nagyon szeretem ezt a novellát ( is ) szóval még azt is vigyorogva olvastam amikor Bastika hősiességét ecsetelted, bár akármennyire is félek tőle, tényleg szép volt ahogy küzdött. De térjünk is vissza az én kis csodálatos Szőkémre *-*
    Jaaj imádooom, szerintem így elalvás előtt tuti megnézek majd vagy ezer Vp-s gifet *-*
    És itt még Göcce is szerepet kapott ( de sokkal menőbb lett volna, ha VP Marcokának adja azt a gólpasszt, mert hát tudjuk, hogy kik a menőők*-* )
    " Lionel Messi megkapja az aranylabdát bár az arcán látszik, hogy mennyire nem tud neki most örülni " énse örültem volna a helyében, mert remélem ő is tisztávan van/ volt azzal, hogy nem érdemelte meg :D
    Juj és fotóós voltam *-*
    Nagyon, nagyon de tényleg NAGYON imádtam, és köszönöööm *-*

    Puszii :*

    VálaszTörlés